Ady Endre : A föl földobott kő
A cím már önmagában is tükrözi, a lírai én hazaszeretét,
mivel a földobott kő motívum magát a költőt szimbolizálja, hiszen mindig
visszatér hazájába. Elvágyik a nagyvilágba, de belül mégis magyar marad.
Az első, negyedik, ötödik és hatodik versszakban azt
bizonygatja, hogy szereti a hazáját és, hogy ide tartozik, míg a második és
harmadikban az elvágyódását fejti ki. Ezáltal a vers azt sugallja, hogy hiába
vágyik el más vidékekre, úgyis a saját hazájában fog kikötni.
A szülőföldjéhez való hűségét a 4. versszakban írja le,
tudatva az olvasókkal, hogy számára örökké Magyarország lesz az első.
Belső vívódását a vers második felében írja. Ellentétet von
külföld és hazája között, ugyanúgy, mint ahogy szembeállítja magát a többi költővel,
mivel köztudott, hogy Ady elsődleges célja az újítás volt.
Az első rész E/3 személyű, ahol próbál tárgyilagosan,
érzelmek nélkül beszél a hazájáról. A második rész viszont már E/1-ben íródik,
ezzel felváltja a bizonytalanságot a megrendíthetetlen hűséggel.
A versben található megszemélyesítés, például az országot
emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Ezenkívül sok az ismétlés, felsorolás is.