Az Istenhez hanyatló árnyék (1911) A menekülő Élet kötet cikluscímadó verse, és Balassi istenes lírájában is meglévő verstípus: zsoltárparafrázi. Ady költeményeiben gyakran archaizál), itt is tudatosan alkalmazza a régies szóalakokat, mondatformákat (pl. „Üldöztetésim”, „Megűzetek, hányattatom”; „Mert kockán van az életem, / Mint árnyék, mikor elhanyatlik.”), de a műfajhoz illeszkedő egyszerű versforma (9 8 9 8-as szótagszám, ölelkező rímek) is az archaizálás eszköze. A beszélő egyes szám első személyű, erőteljes „jelenléte” ellenére Isten a fontos. A lírai alany még mindig bizonytalan, de nem Istenben, hanem önmagában. Bűnbánat és bűntudat helyett azonban már tudja, hogy „Nem szabad hinni senki másba”. Beszélő és Isten viszonyának változása az utolsó szakaszban a legegyértelműbb. A kételkedés, istenkeresés múltbeli, a jelen a bizonyosság. A monológ nem ima, hanem egyfajta tanúságtétel. A második személyű megszólítások pedig létező viszonyra, létező párbeszédre utalnak (vö. A Sion...
Készítette: Hargitai Réka, Janda Richárd, Nagy István Márk, Vámos Nikolett